A település első írásos említése 1015-ből való, melyben I. István adományozta a pécsváradi apátságnak egyéb községekkel együtt Villa Berkust néven. A község nevét egyes kutatók (változatai például: Berkust, Berközsd) a berkes, „ligetes, bozótos„ elnevezésből, mások a berek „nedves, mocsaras, elsősorban égerfából álló liget" kifejezésből származtatják.
A török időkben is lakott település volt. Az 1778. márciusi, Mária Terézia által kibocsátott rendelkezés alapján a falut az Egyetemi Alaphoz csatolták, vagyis jövedelmei a magyar tudományegyetemet szolgálták. Az első római katolikus templomot a XVI. Században építették a Szeplőtelen Szűzanya tiszteletére szentelték fel. Az idők során lerombolták az építményt, és 1896-ban állították a mai templomot.
A kutatók feljegyezték, hogy a XVIII. században a faluban volt kilenc fahíd. A lakók télen kocsmát, egész évben pedig mészárszéket tartottak fenn az uradalomtól bérelve. Jelentős volt a borgazdálkodás.
A kamara védnöksége alatt római katolikus parókia működött Szilágy, Ellend és Pereked fíliákkal. A tanító megválasztása csak a pappal egyetértésben történhetett. A búcsút vásár nélkül szeplőtelen fogantatású Mária napján, december 8-án tartották. Mindig megünnepelték Loyolai Szent Ignác napját is.
A régi házak fából, az újak maguk által vetett vályogtéglából készültek. Nem ritka a még ma is álló vert falból készült ház, melynek falvastagsága 50-60 cm, födémje pedig fagerendából és úgynevezett „vikliből" készült. A vikli tulajdonképpen egy vastagabb, karóféle fa, melyet körbetekertek szalmával és agyagos sárral átitatva összeragasztottak. Ezek a házak rendkívül jó hőszigetelésűek voltak, télen tartották a meleget, nyáron hűvösek maradtak. A későbbi időkben hátrányukká vált, hogy nem kaptak megfelelő alapozást és szigetelést, így könnyen felszívták a talajvizet.
Berkesd életében és történetében fordulópontnak számít az 1786-os év, amikor Baranyába és így Berkesdre is betelepítették a németeket. A beilleszkedés kezdeti nehézségei után a németek fő gazdálkodási ága a szőlőművelés lett. A malmok és a téglaégetők bérlőit kivéve iparral nem foglalkoztak. A németek gazdaságaikat jobban fejlesztették, mint a magyarok.
Az egyházlátogatási jegyzőkönyvből lehet tudni, hogy az 1820-as évek végén Berkesden 1130 római katolikus és kis létszámú lutheránus élt. A házaspárok száma 283, az iskoláskorú gyerekeké 152 volt. A gyerekek télen jártak iskolába, de munkaidőben, amikor a földeken lehetett dolgozni, a szülők már sokukat nem engedte az iskolába.
A faluban élők a XX. század elejétől egyre inkább foglalkoztak iparral is. Ebben főleg a németek jártak élen, volt köztük ács, bognár, kőműves, fémipari szakmunkás is. Az itt élők közül többen rendelkeztek törpebirtokkal is, főleg szőlőműveléssel egészítették ki a jövedelmüket. A község agrárszerkezete a múlt század végén alakult ki.
Téglagyár működött a faluban egészen 1976-ig, a lakosság nagy részének munkát adva, kézi előállítású téglát gyártottak. A berkesdi tégla az emberek elmondása szerint „messzeföldön híres," nagyon jó minőségű tégla volt, de a gyár tulajdonosa a „Zengő Gyöngye" Mg.Tsz a fejlesztés helyett a bezárást választotta.
A falunak korábban saját termelőszövete volt, a „Kossuth Lajos" Mg.Tsz., mely 1974-ben egyesült a bogádi „Zengő Gyöngye" Mg.Tsz-szel. Az egyesülés nem volt túl sikeres, a tagság már kezdetektől nem jósolt nagy jövőt a megnagyobbodott termelőszövetkezetnek. A kezdeti
Nyereséges gazdálkodás után sok-sok éven át tartó „haldoklás" következett, melynek a 2001-évi felszámolás vetett véget.
Berkesd lélekszámcsökkenése megállt, kissé emelkedni látszik a lakosság száma. Jelenleg 286 házban 913 lakosa van a településnek.
Ismertető Berkesd község címeréhez
A címeren megjelenik a vallás, lévén a vallásos hit a legerősebb közösségteremtő és megtartó erő.
- A rózsa Szűz Mária -motívum: szirmainak száma Mária neve betűinek száma, ezüst színe a szüzességet, a szeplőtelenséget jelképezi. Az ezüst rózsák vörös pajzsmezőben helyezkednek el: a vörös-ezüst színpár a község legkorábbi említésének idejét, az Árpád-kort jelzik.
- A vallásos lakosságra utal az apostoli kettős kereszt, mely szorosan köthető az apostoli királyhoz, Szent Istvánhoz, aki Berkesdet - melyet számos más faluval együtt királyi szolgálónépek lakták - 1015-ben a megalakuló Pécsváradi Apátságnak adományozott. Ezzel hosszú időre, Mária Terézia koráig - az Apátság megszűntéig - meghatározta a falu életét.
- A címeren helyet kapott a búza és a szőlő is. Elsődleges jelentésük mellett - Berkesd mezőgazdasági jellegű település - mögöttes jelentéstartalmuk is van: vallásos jelképként a búza a kenyeret, a szőlő a bort jelenti, vagyis Krisztus testét és vérét, tehát az Oltáriszentséget.
- A címerben központi helyet betöltő stilizált égerfa közvetetten a község nevére utal, hiszen a berkek, vizenyős helyek egyik legjellemzőbb növénye az éger. A fák széles körben elterjedt szimbolikus jelentéssel bírnak. A megújuló lombkorona az újjászületést jelképezi. A földbe kapaszkodó gyökerek és az égi szférához rendelt fakorona révén Ég és Föld összekapcsolódását jelenti, ezen keresztül pedig a vallásos hitet. A fa a természeti népek mítoszaiban lélek-jelkép, az ember származását eredeztették fákból: az északiak mitológiájában égerből származik a nő, a férfi pedig a kőrisfából. Az éger más fákkal együtt jelentős szerepet kapott a kelták, görögök, latinok és az indogermán népek hitvilágában. Nem feledkezhetünk el az éger hasznosságáról sem: víztűrő fáját használták Velence és Antwerpen építésekor a vörösfenyő mellett.
A naptári szimbolikában is helyet kapott az éger. Egy-egy fafajta felelt meg a hét napjainak (az adott nap planétaistenének), az év hónapjainak és a számfeletti napoknak. Ezek a fák a régiségben az ujjak perceihez, a faábécéhez kapcsolódtak. Az éger az F/mint fearm, azaz éger/betűhöz rendelve március 18-tól április 14-ig uralja a fanaptárt az újjászületés jelképeként. Erre egyértelműen utal egyik francia elnevezése, a „verne". A latin „ver" tavaszt jelent, a „vernare" jelentése: megújul. Az éger tehát egyike a meghaló feltámadó isteneknek, és túl azon, hogy megújul, még „vérzik" is: fehér fája ha megsebzik, vörösre színeződik. Az egykori faábécé és fanaptár szerkesztői a hét napjait a hónapok fái közül választották, így lett az éger a szombati nap és a Saturnus bolygó megfelelője. A kelta eredetű ujj-ábécé a kézbeszédhez kapcsolódott, melynek nyomai máig fennmaradtak, például az ujjakon való számolásban is. A kéz és ujjak gesztusbeszédét a keleti művészetekben is felfedezhetjük, de a mai Afrikában szintén. A kézen a középső ujj a Szaturnusz-ujj, a sors ujja. Saturnus isten fáját, az égert ültették rá. A naptári fa-szimbolikával igen részletesen Jankovich Marcell „A fa mitológiája" című könyve foglalkozik.
Berkesd címernövénye tehát az éger, melynek szimbolikáját tovább lehet örökíteni a község életében is.
A heraldikai mázak - fémek és színek - a címertan szabályainak megfelelően kerültek alkalmazásra. Mint minden kultúra, a heraldika is a kozmikus világhoz kapcsolta a színeket. Ennek megfelelően szimbolikus jelentéstartalmuk a következő:
Fémek: arany (Nap): értelem, ész, hit, tekintély, fenség, erkölcsösség.
ezüst (Hold): bölcsesség, tisztaság, ártatlanság, szemérmesség.
Színek: vörös (Mars): hazaszeretet, önfeláldozás, tenniakarás, nagylelkűség.
kék (Jupiter): elvhűség, állhatatosság, ellenálló képesség, bizalom.
zöld (Vénusz): szabadság, szeretet, szépség, egészség, halhatatlanság.
Heraldikai leírás:
Álló, csücskös talpú tárcsapajzs zöld mezejében vörös pajzsfő. A pajzsfő közepén kék telek, ebben lebegő helyzetű, ívesen szélesedő szárú és szegvégű arany apostoli kettős kereszt. A szélső vörös mezőkben egy-egy ezüst heraldikai rózsa lebeg. A zöld mezőben lebegő helyzetű, stilizált gyökeres égerfa ezüsttel, melyet jobbról szárukon összefogott három arany búzakalász, balról leveles aranyfürt kísér. A címer alatt lebegő, hármas tagolású íves arany szalagon feketével nagybetűs BERKESD felirat. A településnév előtt és után egy-egy díszpont.
