A település első írásos említése 1015-ből való, melyben I. István adományozta a pécsváradi apátságnak egyéb községekkel együtt Villa Berkust néven. A község nevét egyes kutatók (változatai például: Berkust, Berközsd) a berkes, „ligetes, bozótos„ elnevezésből, mások a berek „nedves, mocsaras, elsősorban égerfából álló liget" kifejezésből  származtatják.

A török időkben is lakott település volt.  Az 1778. márciusi, Mária Terézia által kibocsátott rendelkezés alapján a falut az Egyetemi Alaphoz csatolták, vagyis jövedelmei a magyar tudományegyetemet szolgálták. Az első római katolikus templomot a XVI. Században építették a Szeplőtelen Szűzanya tiszteletére szentelték fel. Az idők során lerombolták az építményt, és 1896-ban állították a mai templomot.

A kutatók feljegyezték, hogy a XVIII. században a faluban volt kilenc fahíd. A lakók télen kocsmát, egész évben pedig mészárszéket tartottak fenn az uradalomtól bérelve. Jelentős volt a borgazdálkodás.

 A kamara védnöksége alatt római katolikus parókia működött Szilágy, Ellend és Pereked fíliákkal. A tanító megválasztása csak a pappal egyetértésben történhetett. A búcsút vásár nélkül szeplőtelen fogantatású Mária napján, december 8-án tartották. Mindig megünnepelték Loyolai Szent Ignác napját is.

A régi házak fából, az újak maguk által vetett vályogtéglából készültek. Nem ritka a még ma is álló vert falból készült ház, melynek falvastagsága 50-60 cm, födémje pedig fagerendából és úgynevezett „vikliből" készült. A vikli tulajdonképpen egy vastagabb, karóféle fa, melyet körbetekertek szalmával és agyagos sárral átitatva összeragasztottak. Ezek a házak rendkívül jó hőszigetelésűek voltak, télen tartották a meleget, nyáron hűvösek maradtak. A későbbi időkben hátrányukká vált, hogy nem kaptak megfelelő alapozást és szigetelést, így könnyen felszívták a talajvizet.

Berkesd életében és történetében fordulópontnak számít az 1786-os év, amikor Baranyába és így Berkesdre is betelepítették a németeket. A beilleszkedés kezdeti nehézségei után a németek fő gazdálkodási ága a szőlőművelés lett. A malmok és a téglaégetők bérlőit kivéve iparral nem foglalkoztak. A németek gazdaságaikat jobban fejlesztették, mint a magyarok.

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvből lehet tudni, hogy az 1820-as évek végén Berkesden 1130 római katolikus és kis létszámú lutheránus élt. A házaspárok száma 283, az iskoláskorú gyerekeké 152 volt. A gyerekek télen jártak iskolába, de munkaidőben, amikor a földeken lehetett dolgozni, a szülők már sokukat nem engedte az iskolába.

A faluban élők a XX. század elejétől egyre inkább foglalkoztak iparral is. Ebben főleg a németek jártak élen, volt köztük ács, bognár, kőműves, fémipari szakmunkás is. Az itt élők közül többen rendelkeztek törpebirtokkal is, főleg szőlőműveléssel egészítették ki a jövedelmüket. A község agrárszerkezete a múlt század végén alakult ki.  

Téglagyár működött a faluban egészen 1976-ig, a lakosság nagy részének munkát adva, kézi előállítású téglát gyártottak.              A berkesdi tégla az emberek elmondása szerint „messzeföldön híres," nagyon jó minőségű tégla volt, de a gyár tulajdonosa a „Zengő Gyöngye" Mg.Tsz  a fejlesztés helyett a bezárást választotta.

A falunak korábban saját termelőszövete volt, a „Kossuth Lajos" Mg.Tsz., mely 1974-ben egyesült a  bogádi „Zengő Gyöngye" Mg.Tsz-szel. Az egyesülés nem volt túl sikeres, a tagság már kezdetektől nem jósolt nagy jövőt a megnagyobbodott termelőszövetkezetnek. A kezdeti  

Nyereséges gazdálkodás után sok-sok éven át tartó „haldoklás" következett, melynek a 2001-évi felszámolás vetett véget.

Berkesd lélekszámcsökkenése megállt, kissé emelkedni látszik a lakosság száma. Jelenleg 286 házban 913 lakosa van a településnek. 

A településnek vasútállomása nincs, soha nem is volt. A tömegközlekedést csak a Volán buszjáratai jelentik.
Berkesd megközelíthető a megyeszékhelyről a 6-os számú főközlekedési útról  a  5609 számú bekötőúton  Bogád, Romonya és  Pereked   községeken keresztül. A település átmenő forgalma csekély, mivel a Berkesdet  Kátollyal összekötő 3,5 km-es út nem épült meg, a falu zsáktelepülés.
Az autóbusz közlekedés jónak mondható Pécs irányába és vissza, de mivel sok az ingázó még további járatsűrítés lenne indokolt. A vasárnap és ünnepnapi járatok nagyon ritkán közlekednek, ez komoly gondot jelent az itt élőknek.

 Pécsvárad irányába a közlekedés még rosszabb, a szakiskolába járó gyerekek csak úgy tudnak eljutni az iskolába, hogy beutaznak Pécsre és onnan Pécsváradra, vagy hajnali 5 órakor már átutaznak Pécsváradra, és ott várják meg a tanítási idő kezdetét. Ennek köszönhetően elenyésző azoknak a diákoknak a száma, akik ezt a tortúrát felvállalják és a pécsváradi középiskolába jelentkeznek továbbtanulni, vagy ha mégis, kollégiumi elhelyezést igényelnek.
2004. és 2006. évek Berkesden a nagy járdafelújítások évei voltak. Kevés kivételtől eltekintve a település összes járdáját felújítottuk, ennek köszönhetően az Alkotmány utca felső szakasza aszfaltos járdával lett ellátva, a Petőfi utcában új járda és folyóka készült, míg a település többi részáén szakaszosan felújításra kerültek a járdák. Pótolni való azért még akad, a Szilágyi utcában még egyáltalán nincs járda, míg az Alkotmány utcában is találunk még bőven felújításra váró szakaszokat.
Kerékpárúttal nem rendelkezik a település, sőt az egész környéken sincs. Közútjainkon a forgalom egyelőre még nem nagy, így lehetőség van a  biztonságos kerékpározásra külön kiépített út nélkül is. Távlati tervek szerint a környező, egymás közelében elhelyezkedő településeket összekötő kerékpárút lehetősége lenne a falusi turizmus fejlesztésének Ezáltal elérhetőbbé válnának ezek a légvonalban 2-3 km-re lévő falvak, amelyek megközelítéséhez jelenleg 20-30 km-t is kell autózni a műúton.

Közlekedés Tömegközlekedés